Kerekes Zsombi és Habi Ronald felejthetetlen kalandjai – a Piros-fehér történetek októberi rendezvényén jártunk

Sport

Újabb epizódjához érkezett a nagy sikerű szurkolói beszélgetős est sorozat, amit ezúttal is a Nagyerdei Víztoronyban csak éppen nem a kerthelyiségben, hanem az alagsorban lévő nagy teremben rendeztek meg. Eddig egy híján az összes ilyen eseményen részt vettem, de mégis megkockáztatom, hogy az egyik legjobb hangulatú összejövetelt hozták tető alá a szervezők csütörtökön este. A két meghívott pedig az első bajnokcsapatunk oszlopos tagja a szurkolók kedvence, Kerekes Zsombor és a csupaszív védekező középpályásunk, Habi Ronald volt.

Rutinkérdések ellentétes válaszokkal

A felkonferálás után vastaps üdvözölte a két Loki-legendát, akik napjainkban a DVSC utánpótlásában dolgoznak edzőként. Egyöntetűen nagy megtiszteltetésként tekintettek a meghívásra. A bemelegítés alatt kiderült, hogy Zsombinak a példaképe az argentin gólzsák Batigol „alias” Gabriel Batistuta volt, míg Habi a hajdanán alacsonyabb osztályban játszó édesapját mondta legelsőnek, majd gyorsan hozzátette az ő gyorsaságából nem sok kapott – ez tetszett a közel hatvanfős publikumnak. Végül elárulta, hogy a szerb válogatott szövetségi kapitánya, Dragan „Pixi” Sztojkovics volt számára a favorit.

Arra a kérdésre, hogy mivel foglalkoznak a szabadidejükben, Zsombi azt válaszolta, hogy pókerezni szokott egy baráti társasággal, és ahogy fogalmazott: „Bármilyen buliba ha meghívást kapok, akkor én ott vagyok.”

Habi ezzel ellentétben a horgászatot és a teniszt nevezte meg kedvenc időtöltésnek. Mikor a karrierjük legjobb meccséről kérdezték őket, akkor Zsombi a Hajduk Split elleni két BL-selejtezőt említette meg. Beszélgetőtársa emlékezetes eseményként viccesen felidézte, amikor Koplárovicsot utolérte a pályán, hiszen amúgy Manchester United-szurkolónak vallja magát. A jelenlévők megtudhatták azt is, hogy ellentétesen élték meg a délszláv háborút, hiszen Kerekes a Vajdaságban nem sokat tapasztalt ebből, de a Horvátországban, egészen pontosan Főherceglakon született Habi már gyerekkorában fegyvertisztogatásért cserébe focizhatott egy légvédelmi támaszponton, ami elég morbidnak hangozhat a mai gyerekeknek. Ez viszont megmagyarázza a pályán mutatott harcos mentalitását, aminek is köszönhetően a Vojvodinában és a Lokiban is kiemelkedően játszott.

Kalandos úton jutottak el Debrecenbe

Mindketten hasonlóan kalandos úton kerültek a cívisvárosba, de Zsombi már fiatalabb korában Mészöly Kálmán invitálásra a Vasasba igazolt, majd két hónap múlva a néhai Szőke Szikla szövetségi kapitány lett, így kegyvesztetté vált, és visszatért Szerbiába. Ezt követően a vajdasági NATO-bombázások után Nagykanizsa érintésével került a Lokiba. Ronaldnak ezzel szemben egy sikertelen zágrábi próbajáték után, autóeladás közben ajánlotta egy menedzser a debreceni lehetőséget. Habi ezt megelőzően annyit tudott a városról, hogy van a debreceni páros kolbász. Erre a közönség kacagásban tört ki. Jól jellemezte egykoron a játékát a tar futballistának, hogy próbázóként egy tét nélküli falunapon a Füzesgyarmat ellen egy félidőnyi játék után mindkét lábán meglátszottak az ütközet nyomai. Ezen felül vajdasági társa is korteskedett mellette az akkori vezetőségnél, mondván: aki a betonon is becsúszik, az bizony megérdemel egy szerződést. Zsombinak ezen kívül összejött két légióskodás is a kínai Tianjin Teda és a holland Willem II mezében és előbbi lehetőség előtt egy éjszaka alatt kellett eldöntenie, hogy belevág-e a távoli kalandba.

Beteljesült álmok és a címeres mez

Kettejük közül csak Kerekesnek adatott meg, hogy a címeres mezt is magára ölthette. Lett volna esélye erre Habinak is Lothar Mattheus kapitánykodása idején, de a Split elleni keresztszalag-sérülés miatt ez szertefoszlott. Ami különösen bosszantó volt, hogy akkorra már megkapta a magyar állampolgárságot is, az amúgy magyar felmenőkkel is rendelkező játékos. Amit viszont mindketten elértek Debrecenben, az a bajnoki aranyérem, amelynek ünnepelése és megélése kapcsán azt mondták, hogy az első volt az igazi. Supka Attila színrelépésével – ahogy fogalmaztak – minden a helyére került. Nagyszerű közösséget alkottak, és a mai napig beszélnek egymással az egykori bajnokcsapat tagjai. Ronald azt mondta, hogy elsőként a cívisvárosban érezte magát igazán futballistának. Annak ellenére, hogy játszott a szerb élvonalbeli Vojvodinában is, de ott nem voltak mindig a legjobbak a körülmények.

Slágeres kérdések a köbön

A beszélgetés végén jöttek a nézői kérdések, amelyek közül legtöbben a mostani garnitúráról kérdezték a fiúkat, valamint, hogy véget érhet-e a közeljövőben a ferencvárosiak egyeduralma. Habi és Kerekes úgy látja, jó kezekben van a csapat, eredményes focit is játszik a DVSC, és a közeljövőben eljöhet a fővárosiak trónfosztása is. Elkerülhetetlen kérdés volt az is, hogy elvállalnák-e a felnőtt csapat irányítását, amire azt mondták, hogy nem zárkóznának el tőle, ha úgy adódna. Jelenleg azonban az utánpótlásra szeretnének koncentrálni, hiszen bőven van mit átadni a tudásukból a mostani fiataloknak.

A beszélgetés végén jöhettek az ilyenkor szokásos közös képek és az autogramok. A következő rendezvény novemberben lesz, és az előzetes hírek szerint nagy durranásnak ígérkezik.

– Faragó László –