Közel másfél hónap után a Nagyerdőn léphetett rá újra a győztes ösvényre a DVSC labdarúgócsapata. Ehhez pedig mondhatni egy ideálisnak tűnő ellenfél érkezett a Videoton személyében. Mondom ezt úgy, hogy az utóbbi időben úgy festett, hogy mintha magukra találtak volna fehérváriak az MTK és a Kisvárda elleni sikerükkel. Másrészről ez hatpontos összecsapás volt mindkét fél számára, mivel a hetedik lokisták a nyolcadik fehérváriakat fogadták, és két pont volt az előny a hajdúságiak javára, így egy győzelemmel könnyedén leszakíthatták volna ellenfelüket Dzsudzsákék. A lefújás után a feltételes módból végül három pont lett. Ezek után lássuk, hogyan sikerült győzni Bartosz Grzelak csapata ellen.
Ha már hatpontosnak aposztrofáltam ezt a kilencven percet, akkor a parázs rangadó jelzőt is nyugodtan rá lehetett aggatni a vasárnap délutáni meccsre, mivel a két tábor viszonya közel sem rózsás, amit a tavaszi összecsapásunk alkalmával is bizonyítottak a lelátón a felek. Az időjárásra sem lehetett panasz, meglepően jó idő volt annak ellenére, hogy lassan már a novembert tapossuk. Így ennek is szólt a közel hatezer fős nézőszám, de ha pontosak akarunk lenni, akkor 5870 fő szerepelt az eredményjelzőn a mérkőzés közben
Dodóék villantak, a vendégszurkolók megint késtek
Berke Balázs kezdő sípjele előtt még a klub október 23.-ára gondolva levetítette a Lazio-ultrák által az 1956-os forradalom előtt emléket állító Avanti ragazzi di Buda című dalt, majd következett egy egyperces néma csend, ami a néhai Mezei Andrásnak, a DVSC egykori labdarúgójának állított emléket.
A kezdőcsapatunkba bekerült az 50. találkozóját elérő Megyeri Balázs és a századossá előlépő Kusnyír Erik is, akik ebből az alkalomból emlékplakettet is kaptak. Rajtuk kívül szerepet kapott többek között Szécsi, Ojediran, Loncar és Lagator is, így csak a maródiak (Dreskovic, Manrique és Kiziridisz) maradtak ki a keretből.
A debreceni szurkolók ismételten kitettek magukért, míg a vendég fehérváriak legutóbbi cívisvárosi összecsapásunkhoz hasonlóan ismételten csúszva, már a vezető gólunk után érkeztek meg a vendégbe a 10. perc környékén. Ezt nem is hagyhatta szó nélkül a hazai tábor:
A 6. percben egy gyors labdaszerzés után, Dzsudzsák Balázs passzát követően Domingues Bárány Donátot gyakorlatilag kihagyhatatlan helyzetbe hozta, majd a közönségkedvenc az üres kapuba helyezett. Bár a partjelző szerint lesállás előzte meg a gólt, szerencsére a videóbíró ezúttal a hazaiak mellé állt. 1-0.
Járt ez már valahol nekünk, főleg az Újpest elleni méltánytalanság után. Ezek után a hazai tábor duplán is jól érezhette magát, hiszen a verbális fricska mellett sikerült a pályán is csattanós választ adni. Szólt persze az ilyenkor szokásos nem éppen szalonképes rigmus a gólszerzőnek, de gólöröm közben nem igazán foglalkozik ezzel egy szurkoló. A bekapott gólt követően próbálkoztak a Fejér megyeiek, de ezeknek vagy a védelmünk vagy a középpályán egy-egy remek labdaszerzés útját állta. Különösen a nigériai Ojediran volt elemében, aki sok labdát gyűjtött be, és jól is játszotta is meg azokat.
A 33. percben aztán a Grzelak-csapat nagy védelmi hibáját használta ki a Loki. Bárány szerzett meg egy pontatlan passzt, majd remek csellel lerázta magáról Gergényit, centerezésére érkezett Brandon Domingues, és becsúszva a kapuba továbbított. 2-0. Hidegzuhany volt ez a javából a piros-kékeknek! Nem sokkal később Loncar is lőhetett volna még egyet, de Bárány lekészítése után Tóth védett egy nagyot. A hátralévő időben a Loki uralta a mérkőzést, de újabb gól már nem született az első játékrész lefújásáig.
Szabó villámgyors gólja nem volt döntő, de Dominguesé igen
Hosszú idő után először úgy vonulhattunk ki a vendéglátóegységbe, hogy a csapat remekül teljesít, és azt beszélhettük, hogy bizony vezethettünk volna több góllal is. A futballban ugyanis köztudott, hogy a legveszélyesebb eredmény a sima kettő nulla, hiszen túlzottan is megnyugtathatja a szurkolókat és a vezető csapatot.
Ez történt esetünkben is, hiszen még javában sztorizgattunk ismerőseimmel, amikor felcsendült a hazaiból a „Mindent bele!” rigmus, amit kapott gólnál szokott skandálni a szurkolótábor. Szabó ugyanis Kodro forintos passzából szépített a 46. percben. 2-1. Ez azonban nem bizonyult végzetesnek, mert a csapat nagyon jól reagálta le a kapott gólt – egy néhány perces zavarodottság után. Egy Szécsi-Bévárdi csere után labdatartásra rendezkedtek be a piros-fehérek, remekül használták ki a kínálkozó lehetőségeket, és többször is megkontrázták a túlságosan kinyíló ellenfelüket, de Tóth rendre hárítani tudott. Egy alkalommal Bárány zúgó kapufát is lőtt.
A harmadik hazai gól a 71.percben született, ekkor Ojediran és Loncar összjátéka után a montenegrói válogatott passzolt Dominguesnek, aki miután remek cselekkel bohócot csinált a vendégek védelméből, nagyon higgadtan helyezett a hazai szurkolók előtti ketrecbe. 3-1.
Eldőltnek nyilváníthattuk a meccset. A 76.percben Blagojevic mester lecserélte a Loki gólszerzőit, akik vastaps közepette hagyták el a pályát. Talán mondanom sem kell, hogy a remekül játszó Bárány kapott egy kis extrát is nevének skandálásával. Helyükre Majdevac és Vajda állt be, akik szintén nem mozogtak rosszul, mi több a szerb kis híján gólt készített elő a hajrában beálló Bódinak, míg Vajda sakk-matt helyzetben lőtt, és bár a legtöbben már bent láttuk a bőrt, de végül az ex-felcsúti cerberus kiimádkozta a gólvonal elől a bőrgolyót. Végül Berke sporttárs minimális hosszabbítás után lefújta a meccset, és bár a második félidőben voltak érthetetlen döntései, de ezúttal ez is belefért.
Összegzés
A kimaradt ziccerek miatt talán nem lenne nagyképűség azt állítani, hogy ez kivégzés is lehetett volna, de minimum négy-öt gól simán benne lett volna részünkről. Ne legyünk azonban telhetetlenek, mert most jelen pillanatban a legfontosabb a győzelem volt, és a három pont megszerzése, amivel a hatodik helyre lépett előre a DVSC a tabellán.
Ebben a naptári évben már csak egy hazai találkozónk lesz majd a Paks ellen, míg a többit idegenben fogjuk megvívni, így kulcsfontosságú volt az úgynevezett kötelező hazai behúzása. Most sorrendben egy felcsúti és egy győri kirándulás szerepel a közeljövőben, amelyek nem ígérkeznek könnyűnek, de a legutóbbi két találkozónkból kiindulva bőven lehet keresnivalónk. Előbbi megmérettetés a bajnokságban, míg utóbbi a Magyar Kupában lesz.
– Faragó László –
