A Kéretlen Figyelem Debreceni Nők Közéleti Egyesülete vendégül látta a nehéz sorsú debrecenieket szokásos ingyenes ételosztásán, gyermeknapon. A szüleikkel érkező gyerekekre meglepetések vártak.
A szervezők beszámolója
A ragyogó napsütésben már két órával a kezdés előtt gyülekeztek felnőttek, gyermekek. Debrecenben is érzékelhetően nő a szegénység, egyre többen csúsznak le a társadalom peremére. A gondoskodó város szlogentől még senki sem lakott jól, sőt a városvezetés szelfijei sem oldják meg a cívisváros szociális problémáit.
Megmondhatatlan, hogy hány gyermek fekszik le korgó gyomorral még a gyermeknapon is, mert nem futja a szülőknek vacsorára. Egy olyan országban élünk, ahol a milliárdokért kirakott kék plakátokról tudhatják az emberek milliói, “jobban élnek”.
Mi azt látjuk, hogy mind többen kerülnek kilátástalan élethelyzetbe, számukra a civilek ételosztásai az életet jelentheti. Hazánkban már régóta nincs szociális háló, egy embertelen, érzéketlen hatalom fogságában élünk. A szegényeknek nincs becsületük saját szülőhazájukban. Az utcán élő honfitársaink -itt a Debrecenben is-számkivetetten élnek, nem sok jó szót kapnak embertársaiktól, hát még a hatalom “kegyes” uraitól. Sokan kriminalizálják a jelenlétüket, ahelyett, hogy emberhez méltó megoldást keresnének a számukra. Igaz, ez nem hoz szavazatot.
Gyermeknap. Ilyenkor a családok kirándulnak, moziba, állatkertbe mennek, élvezik a közös együttlétet. A “mi” gyerekeink – úgy 150-en – talán nem is hallottak még a gyermeknapról. Számukra az élet azt hozta, hogy ilyenkor is felkerekednek a szüleikkel, kijönnek Debrecenben a Petőfi térre az ingyenes ételosztásra. Kis életükben ez természetes, ebbe hozta őket a gólya. A Beer püspök úr által mondottakat nem véletlenül választottuk mottónak. A gyermekek nem tehetnek arról, hova születtek, nekik is joguk van a gyermeki lét örömére, boldogságára.
Ők is szívből tudnak örülni, ha játékról van szó, ha csokit, vagy más finomságot kapnak. Az egyesület szerény gyermeknapra készült, a mi lehetőségeink korlátozottak. A város tehetős vállalkozói fülük botját sem mozgatták megkeresésünkre, miért is tették volna? Kíváncsiak voltunk lesz-e közülük bárki, aki támogatja a szegény gyermekek rendezvényét. Nos, nem csalódtunk, senki sem vette fel a telefont. Persze mi “csak” egy civil szervezet vagyunk, tőlünk nem várhatnak zsíros közbeszerzéseket, politikai támogatást. Egy olyan országban élünk, ahol a közpénzből meggazdagodottak számára nem természetes, a gyengék, az elesettek segítése. Szomorú.
Gyermeknapra sok-sok játékkal, csokival készültünk. Rengeteg kisfiú, kislány játszott önfeledten a füvön, húzta a kötelet, rúgta a labdát, futott a zsákban. Nagy kacajok közepette születtek a válaszok a találós kérdésekre. És közben szállt a csoki, és mindig célba ért.
A hét közben megkeresett bennünket egy édesanya. Fájó szívvel írta, kisfiának most lesz a születésnapja, de neki nem telik a köszöntésre. Ma az öt éves Pistikét Kati néni ajándékokkal lepte meg. A kisfiúnak fülig ért a szája a boldogságtól, elmondta talán százszor is: “köszönöm”. Lehet ennél nagyobb öröm? Egy gyermeknek a csillogó szeme igazi ajándék a számunkra. Ezért már megérte.
A nap fénypontja a pizza -party volt. A Fornetti KFT-nek hála a mi kis vendégeink több szelet pizzát kaptak, még haza is tudtak vinni. Köszönjük a cég segítségét, sok gyermeknek szereztek örömet. Jutott a pizzából a SZETA Nap utcai anyaotthon gyermekeinek is.
Nagyon hálásak vagyunk annak a debreceni családnak, akik a térre hoztak több doboz, „szívecskés” pizzát. Kimondhatatlan örömet jelent számunkra, hogy mindig számíthatnak a “gyerekeink” Krisztina ajándékaira. Nagyszerű ember, tele jósággal, szeretettel. Köszönjük a “kisembereknek” a pár ezer forintos adományait, melegség tölti el a szívünket, mikor látjuk, vannak még jó emberek, nem mérgezett meg mindent a politika.
Mert az éhezés pártsemleges. Egy normális országban nemzeti minimum programnak kellene lennie: ne éhezzen senki, ne kerüljön olyan méltatlan élethelyzetbe, hogy a csillagok legyenek éjszaka a fejük fölött. Egy normális országban.
A szigorú tények: kiosztottunk 150 adag töltött káposztát a felnőtteknek; legalább 150 gyermek kapott pizzát. A mai vasárnap megközelítőleg 300 vendégünk volt. Szerény becslésünk szerint.
Mindez felfoghatatlan egy olyan városban, ahol minden “happy” – mondják azok, akik közömbösek a társadalom peremén élők sorsa iránt. Miért lennének érzékenyebbek, hiszen az itt élők egészsége sem érdekli őket, az akkumulátorgyárak telepítése kiszámíthatatlanná teszi a jövőt. Akkor miért a szegények jajkiáltását hallanák meg? Ugyan már… És még szelfit sem lehet készíteni mosolyogva. Az pedig ma a minimum.
Az egyesület legközelebb 2024. június 30-án várja vendégeit meleg ebéddel, szeretettel.
Itt a mi térségünkben is sok ezren várják a segítő kezet, az emberi szót, szeretnének emberhez méltó életet élni. Hívunk mindenkit, aki segíteni szeretne, két kézzel, vagy anyagi támogatással.
Várjuk a debreceni lakosok adományait is, elsősorban TARTÓS élelmiszert gyümölcsöt, burgonyát. Örömmel várunk gyermek játékokat, könyveket is.
Aki szeretne segíteni, támogatást adni, az alábbi telefonszámon jelezheti.
Mobil (a hét minden napján): +36 30 9841 963
Átutalással:
Kéretlen Figyelem Debreceni Nők Közéleti Egyesülete számlaszáma:
Polgári Bank ZRT 612 00261-11059802
A közleménybe kérjük beírni: ételosztás, 2024
Mi, a Kéretlen Figyelem Debreceni Nők Közéleti Egyesületének a tagjai tudjuk, csak egy csepp a tengerben a hozzájárulásunk, de a sok-sok kis “csepp”, akár csodákra is képes lehet. Mert adni jobb, mint kapni. Hiszünk az emberi jóságban, a szeretet erejében.
Megfontolandónak tartjuk mindannyiunk számára, Beer Miklós nyugalmazott váci megyéspüspök által mondottakat:
” Érzékenyíteni kell a jóléti társadalmat! Meggyőződésem, hogy a magyar társadalom legégetőbb kérdése: meg tudjuk-e fogni végre a leszakadó rétegeket, képesek leszünk-e integrálni a nehéz sorsú embereket? Tudunk-e nekik perspektívát, jövőképet, reményt adni?”
– Tukoráné Kádár Ibolya, az egyesület vezetője –
