Debrecen-szerte májusfák díszítik a még eladósorban lévő, vagy már elkelt, de továbbra is heves érzelmeket szító hölgyek portáit.
A májusfa eredetileg a pünkösdi időszakban volt hivatott jelképezni a természet húsvét utáni megújulását, virágba borulását. Valószínűleg már a kereszténység megjelenése előtt elterjedt szokás volt májusfát állítani. Magyarországon 1502-ben említik először írásosan, ekkor Temesvári Pelbárt ferences szerzetes írta le latin nyelvű prédikáció-gyűjteményében.
A májusfa eredetét két elmélettel is magyarázzák.
Az első Szent Fülöp és Szent Jakab mondáját járja körbe. Innen ered a székelyeknél a Fülöp-Jakab napra virradatkor állított májusfa Jakab-fa vagy hajnalfa elnevezése. Réső Ensel Sándor 1867-ben megjelent írása így foglalja össze a történetet: „Szent Jakab és Szent Fülöp midőn térítgetni jártak, útitársuk lett Valburga nevű szűz hajadon; ezt ebbéli cselekvényéért a pogányok tisztátalan személynek nyilváníták, s rágalmazták. A leány azonban, hogy elűzze a gúnyolódókat, elővette vándorbotját, letűzte a földbe, előtte letérdepelt, imádkozott, s erre alig múlt el egy-két óra, midőn a pogányok szeme láttára leszúrt bot kizöldült. Ez volt Szent Jakab apostol napja virradójára (május elsején). Nőtlen ifjak ez időtől ez okon szoktak magas zöldfát jó magaviseletű hajadonok ablaka előtt felállítani, még pedig ha lehet, észrevétlenül.”
A magyar vallásos néphagyomány pedig (Jász-Nagykun-Szolnok megyei gyűjtés) így magyarázza a májusfaállítás eredetét: “a májusfa azokra az időkre emlékeztet, amikor a 72 tanítvány tanítani ment. Volt köztük egy szent életű lány is, de nem hitték el róla, hogy ártatlan. Azt mondták az emberek: elhiszik, ha a földbe szúrt száraz gally reggelre kizöldül. A fa május hajnalára kihajtott.”
Illegális a májusfa állítása? Erre is választ kaphatsz ebben a cikkben.
