Egy hete kezdetét vette a nagyböjt, amellyel a keresztények a húsvétra, Jézus feltámadásának ünnepére készülnek a hitben való elmélyülés, a kiengesztelődés és a lemondás segítségével. A nagyböjt jelentőségéről, úgynevezett előnyeiről és arról, hogy a fiatalok körében mennyire jellemző az, hogy csatlakoznak ehhez a negyvennapos időszakhoz, dr. Serfőző Levente oktatási püspöki helynököt, plébánost, a Szeged-Csanádi Egyházmegye Kateketikai Intézete főigazgatóját, ifjúsági referensét kérdeztük.
Mennyire népszerű napjainkban csatlakozni a nagyböjthöz?
A Nagyböjt egy kiemelt szentidő a keresztények számára. Másszóval szent negyvennapnak is hívjuk, hiszen Jézus negyvennapos pusztában töltött böjtjére, illetve szenvedésére emlékezünk. Több ez, mint egy emlékezés, mert átszövi a személyes és közösségi imádság, de ezt egészítik ki az irgalmasság cselekedetei, a konkrét jócselekedetek, az önmegtagadás vagy a szenvedélyek terén gyakorolt önmegtartóztatás. Ez az eredeti, bibliai alapokon nyugvó böjti forma többezer éves gyakorlat. A keresztény ember várja a böjti időt. Népszerű helyett azt mondanám, hogy egyre többen vannak, akik komolyan veszik, készülnek és sokszor radikális módon élik meg a böjti időt. Itt a népszerűség minőségi jellege kerekedik felül.
Az idősebbek vagy a fiatalabbak körében jellemző inkább a nagyböjti időszakhoz való csatlakozás?
A fiatalok nagyon érdeklődőek. Mindenki a maga életállapotához és lehetőségeihez képest igyekszik böjtölni. Mivel az egyháznak nincs egy számonkérő jellege, így nehéz adatokat mondani. Az biztos, hogy sokszor a gyerekek is kíváncsian kérdeznek a böjtről, és szívesen kapcsolódnak be a gyakorlatokba. Az is előfordul, hogy a fiatalok egy csoportja együtt vállal valamilyen lemondást, imát vagy vesznek részt közösen egy keresztúton. A böjtnek van testi és lelki gyümölcse. A testi önmegtagadás és a jó cselekedetek együtt teremnek gyümölcsöket.
Milyen előnyei vannak mindennek? Úgy szellemi, mint lelki, illetve egészségügyi értelemben?
A böjt önmagunkról való lemondás. A mértékletesség, az önuralom gyakorlása, melynek van egy spirituális alapja: az én-t, az ego-t háttérbe szorítva helyet készítek Istennek az életemben. Véletlenül sem egy soft, vagy valamilyen light-os, saját előnyünkre irányuló gyakorlat, még csak nem is az életmód vagy a fogyasztási szokásainkkal összefüggő böjtről beszélünk. Ez utóbbi egy olyan irányzat, melyből a transzcendenssel, a természetfelettivel való kapcsolat hiányzik. A böjtnek elsősorban nem egészségügyi, hanem lelki célja van. Az ember teljes megújulása az Istennel való kapcsolatának megújulásából, prioritásainak átrendezésével, a bűnbánat komolyan vételével kezdődik. Ebben a böjt nem cél, hanem eszköz. Egyetlen célja van a bűnbánat által bűnbocsánatban részesülni. Itt kezdődik a megújulás.
Hogyan érdemes jól böjtölni?
Vannak évezredes keretek, kialakult gyakorlatok, melyeket az egyház megőrzött, és ma is kéri a híveket, hogy ehhez csatlakozva éljék meg a böjti előírásokat. A forma, a keret, például két szigorú böjti napot ír elő: a hamvazószerdát és a nagypénteket. Ezen a két napon a 18-60 év közöttiek háromszor étkeznek, egyszer bőségesebben és húst nem fogyasztanak. Nagyböjt péntekein pedig csak a húst kerüljük. A fogyasztás alapú böjt kevés, ki kell egészülnie az imádság, a szolidaritás, a jócselekedetek gyakorlataival. Így lesz a böjt a test és a lélek imája.
Zárásképp: a nagyböjthöz való csatlakozáson kívül, hogyan érdemes a húsvétra készülni?
A húsvétra való készületnek meg vannak a tradicionális szokásai, melyek az ünnepet megelőző napokra-hétre jellemzőek. Az emlékezésben nagy erő és kapcsolódási lehetőség van. Virágvasárnap Jézus Jeruzsálembe való bevonulását idézzük fel, nagypénteken elénekeljük vagy megjelenítjük a Passiót. Ezek mindig dramaturg és interaktív módon segítenek belekapcsolódni a húsvéti készületbe. A tavaszi időszak szinte tálcán kínálja, hogy belső rendezettség mellett a környezetünket is rendbe tegyük: otthonunkat, kertünket, élettereinket. A rendezettség összhangot kíván: ha belül rend van, akkor a külső rend is hamarabb létrejön.
Pósa Tamara
Fotó: Frank Yvette
