A Debreceni Kultúrfórum Zaklatók, áldozatok, szemlélők címmel tartott kerekasztal-beszélgetést az iskolai bántalmazás témakörében, ahová szakembereken és a hallgatóságon kívül minket is meghívtak.
A ma már egyesületként működő szervezet a Kertész Ágnes által alapított könyvklubból nőtte ki magát az elmúlt két évben. Ma már a fentihez hasonló fontosságú témák feldolgozásával is foglalkoznak, és szakemberek bevonásával igyekeznek minél szélesebb körű információt szolgáltatni a hallgatóságnak.
A téma fontossága miatt szívesen vettünk részt az eseményen, a lentiekben összefoglalónkat olvashatják.
A beszélgetés célja az volt, hogy felhívja a figyelmet a bullying, illetve a Z (1997 és 2010 között születettek) és alfa (2010. után születettek) generációra még inkább jellemző cyberbullying problematikájára, ami jelen van a mindennapokban, mégis gyakran észrevétlen marad egészen addig, míg egy komoly végkifejlet miatt napvilágra nem kerül.
A bullying természetesen nem újkeletű dolog, a mi és valószínűleg már a szüleink, nagyszüleink korában is jelen volt, csak akkor még nem így hívták, és a fontossága sem volt ennyire kihangsúlyozva.
Az este első szakértője Ivancsó Rebeka Anna pszichológus volt, aki kiemelte, hogy valódi társadalmi problémáról van szó, amivel foglalkozni kell.
Az előadása első részében röviden ismertette a bullying és a cyberbullying fogalmát.
A fogalom
Azoknak, akik esetleg még nem találkoztak a kifejezéssel, a szó olyan agresszív és indokolatlan viselkedésformát takar, ami ismétlődő és szándékosan történik, valamint gyenge, magányos egyén ellen irányul, aki nem tudja magát megvédeni.
A bántalmazó általában dominánsabb akár fizikailag, akár jobb társas kapcsolatai miatt.
Az áldozatnak jellemzően nincs megfelelő eszköztára, hogy szembeszálljon a bántalmazóval.
A tartósság miatt egyre inkább sémává válik az áldozati szerep az érintettek életében, beépül, és nemcsak az iskolai környezetében, hanem a későbbi élete során is visszatérő viselkedési minta lesz.
A bántalmazás módjai
A bántalmazás történhet verbális módon, különféle sértő megjegyzésekkel, amelyek a többi gyerek előtt hangzanak el, vagy fizikálisan. Főleg lányok között jellemző a pletykálás, a kibeszélés, a kiközösítés, vagyis az áldozat társas kapcsolatainak ellehetetlenítése. Ez életre szóló traumát tud okozni tinédzserkorban, hiszen ez az az időszak, amikor a családi kapcsolatok helyett egyre inkább a kortársaik válnak fontossá, és az ekkor kialakított kapcsolati minták adják a felnőtt életükben jellemző sémákat is. Mint mondta, ha itt felveszik az áldozat szerepét, csökken az önbizalmuk, sérül az önértékelésük, akkor újra és újra belekerülnek az áldozati szerepbe, szorongóvá, depresszióssá válhatnak. Kiemelte, hogy súlyos személyiségzavarok alapjait képezheti az iskolai bántalmazás.
A cyberbulling még veszélyesebb forma, mivel az otthoni környezet sem adhat biztonságot, az online térben itt is kiszolgáltatottá válhat a gyerek, mivel folyamatosan elérhető.
Ivancsó Rebeka Anna elmondta, hogy a fiatalokra és az idősekre egyaránt jellemző, hogy online személyiséget alakítanak ki, a valós személyiséggel ellentétben azonban itt nem jellemzőek a határok. Nincs kialakulva, mit engedhetnek meg maguknak és mit nem. Arctalanul élik ki a fiatalok, ami frusztrálja őket, még azt sem látják, mit okoznak az áldozatnak. Éppen ezért nagyon veszélyes forma.
Jellemző a fenyegetőzés, kéretlen tartalmak megosztása, online csoportokból való kizárás stb. Nagyon kreatívokká váltak a fiatalok az online bántalmazás terén – mondta a szakember.
A szereplők
A pszichológusnő szerint áldozat akkor lesz valakiből, ha rosszkor van rossz helyen, és éppen akkor a zaklatónak megfelelő módon viselkedik (kétségbeesett, ijedt, befelé forduló, közönyös).
Véleménye szerint ha megtanítanánk a gyerekeket , hogyan viselkedjenek, ha egy zaklató kiszemeli őket és hogyan hárítsanak, nem válnának áldozattá.
Aki elmélyül az áldozat szerepében, annak beszűkül a tudata, és folyamatosan azt keresi, hogyan és hol fogják újra bántani. Fizikailag és mentálisan kimerül, romlanak az osztályzatai, izolálódik a barátaitól, családtagjaitól.
Nehéz ugyan a bántalmazók mellé állni, de mint a doktornő elmondta, az agresszív viselkedés tanult viselkedésforma, senki nem születik annak. Tudnunk kell, hogy a dominánsnak, magabiztosnak tűnő bántalmazók álarcot hordanak. Tele vannak frusztrációval, félelemmel, nincsenek megfelelő megküzdési kapacitásaik. Az áldozat semmibevétele eszköz számukra, hogy valakiként éljék meg magukat. A társas pozíciójukat az alapján tartják fenn, hogy bánthatják a másikat.
Fontos szerepe van a külső szemlélőnek is. Vannak, akik nem mernek a bántalmazóval azonosulni. Ők szintén tele vannak agresszióval, és gyakran válnak maguk is azzá.
Vannak, akik szeretnének segíteni az áldozatnak, de nem mernek, mert tele vannak szorongással, bizonytalansággal. Éppen ezért válhatnak a későbbiekben áldozattá maguk is. 
Hogyan lehet felismerni a problémát?
Az előadáson elhangzottak szerint, a gyerekek szavaikkal rejtik a valódi eseményeket, de tudnunk kell, hogy a tekintetükkel, a testükkel, a hangszínükkel is jeleznek. A viselkedésük változására muszáj figyelnünk. Gyakori jelek az alvásproblémák, koncentrációs zavarok, étkezési zavarok, testi tünetek (orvosilag nem indokolt hasfájás, végtagfájdalom, hányinger). Csökkenhet az érdeklődésük az otthoni dolgok iránt, hangulatingadozásaik lehetnek, melankólikussá válhatnak, szorongás, gombócérzés lehet jellemző. Egyéb fizikai jelként lábrázogatás, kezük, bőrük kapirgálása, körömrágás fordulhat elő.
A teljesítményükben bekövetkező változás is okot adhat az aggodalomra.
Mit tehetünk?
Ivancsó Rebeka Anna megelőzés terén elsősorban a családot említette, hiszen itt tanuljuk meg, hogyan lehet szeretni és konfliktusokat kezelni. A megtanult minta meghatározó a későbbi életünk során. Ha agresszív konfliktusmegoldást lát a gyerek, ő is ezt fogja alkalmazni a problémákra.
A legtöbb, amit a szülők adhatnak, a minőségi idő. Figyeljenek oda a gyerekre, hallgassák meg őket a kütyük nyomkodása helyett.
Serdülőkorú gyermek esetén probléma, hogy bezárkózik, nem akar beszélni, kedvenc válasza a semmi.
Mint mondta, a szülő nem állhat meg itt, meg kell várni, míg ők nyitnak. Akkor és ott kell meghallgatni őket, amikor és ahol ők szeretnék, hogy érezzék, fontosak. Krízishelyzetben így fog a gyerek a szülők felé fordulni.
Mit tehetünk, ha megtörtént a bántalmazás?
A szülő első dolga megvizsgálni, hogy közvetlen veszély fenyeget-e bárkit? A pszichológusnő elmondása szerint, ha szóba kerül az öngyilkosság, soha nem szabad elbagatellizálni, mindig komolyan kell venni.
Először az osztályfőnöknek, iskolának kell jelezni a történteket, illetve súlyosabb esetben rendőrségi feljelentést kell tenni.
Dr. Bodnár András Péter ügyvédjelölt előadásában elmonda, hogy a zaklatás nem is olyan régóta, 2007. óta része a Büntető Törvénykönyvnek, és egy évig tartó szabadságvesztéssel büntethető. Ő az edukáció, a prevenció és a kommunikáció hármasának fontosságát hangsúlyozta.
Dr. Giczei Csongor polgárjogi ügyvédjelölt arról tájékoztatta a hallgatóságot, hogy a bíróság bizonyítékok alapján sérelemdíjat állapíthat meg, aminek összege az eddigi tapasztalatok alapján nem túl magas, és csak akkor jár, ha bizonyítható a bántalmazó felelőssége. Sérelemdíjon kívül nyilvános bocsánatkérést, vagy az eredeti állapot visszaállítását is kérheti a sértett fél. Amennyiben máshogy nem orvosolható a probléma, intézményt kell váltani.
Fontos beszélgetni a gyerekkel, hogy érezze, nem az ő hibája, hogy áldozattá vált. Gyakran ostorozzák magukat, azzal, hogy „idegesítő vagyok”, „kövér vagyok”, „biztos mindenki utál”.
A pszichológusnő tanácsa, hogy mondjuk el nekik, lehetnek olyan tulajdonságai, amik nem tetszenek mindenkinek, de ez nem legalizálja azt, hogy áldozattá váljanak.
Mi a helyzet, ha a mi gyermekünk a bántalmazó?
Ne söpörjük a szőnyeg alá a problémát. Szintén nem jó megoldás, ha a szülő megbünteti a tettéért a gyereket. Az agresszió további agressziót szül, a gyermek még kreatívabban éli ki bántalmazási hajlamait.
Legyenek meghatározva a helyes és helytelen határai a családban, beszéljük meg, mik az egyik, és mik a másik típusú viselkedés következményei.
Ha már megtörtént a baj, próbáljanak a gyerekkel együtt restoratív, jóvátételi eljárást indítani, hogy megtanulják, hogyan tudják jóvá tenni, ha megbántottak valakit.
Megelőzés
Az iskolában a legfontosabb, hogy beszéljenek a témáról. Mit jelent a bántalmazás, hogyan lehet felismerni, hova lehet fordulni. A családhoz hasonlóan itt is legyen meghatározva, mit lehet tenni, mit nem egy osztályon belül és mi a következménye a helytelen viselkedésnek.
Könyvajánló
Az előadásokat követően elhangzott néhány témába vágó könyv címe is, amelyeket érdemes elolvasni az érdeklődőknek.
A Debreceni Kultúrfórum novemberi, online tartandó könyvklub eseményén, a negyedik könyvet dolgozzák majd fel. Mindenkit szeretettel várnak akkor is!
Barbara Coloroso: Zaklatók, áldozatok, szemlélők: az iskolai erőszak
Jan Guillou: Könyörtelenek
Wéber Anikó: Az osztály vesztese
Jodi Picoult: Tizenkilenc perc
– Bíró Gabriella –
