Debrecenben a rászoruló családok nehezebben jutnak lakáshoz, mint akik saját erőből, vagy kisebb segítséggel a piaci viszonyok között is megoldanák ezt. Hogyan lehetne ezt a problémát orvosolni? Na és mi a helyzet a sokat szidott (tömeg)közlekedéssel? Gyökeres változásokat sürget a Szikra Mozgalom, tudtuk meg Dombi Mihálytól, a szervezet debreceni tagjától.
Honnan jött az ötlet, hogy csatlakozz a Szikra Mozgalomhoz, és kiemelt ügyként foglalkozz a lakhatás kérdéskörével?
Körülbelül 15 éve foglalkozom környezetvédelemmel és fenntarthatósággal, és a felhalmozott ismereteim nagyjából arra mutattak, hogy a tőkepiac helyzete, az újraelosztási mechanizmusok, az adórendszer stb. mekkora hatással vannak arra az irányra, amerre a világ tart. Kerestem, hogyan lehetek erre befolyással, amire a tudomány azért korlátozottan alkalmas, és különböző populáris jellegű anyagok után (amelyeknek szintén korlátozott hatása volt a fenntarthatósággal kapcsolatos köztudatra) találtam rá arra az akkor még frissnek számító Szikra Mozgalomra. Felismertem benne azokat az üzeneteket, amelyek meggyőződésem szerint az egyetlen kiutat jelentik a fenntarthatatlan világ dinamikájából. Úgy gondolom, a környezetvédelem és a fenntarthatóság szükségképpen baloldali politika. Ezt egyedüliként a Szikra képviseli autentikusan Magyarországon. A zöld jövő és a fenntarthatóság is az egyértelmű prioritások között szerepel a mozgalomban, így gyakorlatilag egymásnak lettünk kitalálva.
Hogyhogy nem civil szervezethez csatlakoztál?
A civil szférában is aktív vagyok továbbra is, például itt, Debrecenben az egyik legnagyobb, közösségi közlekedéssel foglalkozó civil szervezetnek is tagja vagyok. Úgy gondolom, az üzenetek átadásához szükség van olyan kommunikációs csatornákra, olyan profi és félprofi eszközökre és intézményekre, amelyek magyar szinten nincsenek meg a civil szférában. Ez volt a fő oka, hogy inkább a politika kezdett érdekelni.
A Szikra mely szervezetekkel, pártokkal működik együtt?
A Szikra egy budapesti kezdeményezés, így inkább fővárosi lakhatási, környezetvédelmi és ifjúsági szervezetekkel van intenzív kapcsolata, de igyekszünk nagyon tudatosan és organikusan építkezni. Aktív felhasználói vagyunk a tudományos élet és a civil szféra eredményeinek, figyeljük ezeket, még ha nem is mindegyik intenzív, élő kapcsolat. A Szikra Mozgalom jelenleg még nem akkora szervezet, hogy azonnali megváltást ígérhessünk. Növekszünk, fejlődünk, szem előtt tartva alapelveinket: fenntarthatóság, igazságosság, szolidaritás.
Mi lenne az ideális megoldás Debrecenben a lakhatási problémák megoldására?
A városban alapvetően az a probléma, hogy a szociális és a jóval piaci áron alul bérelhető lakások állapota nagyon rossz. Ezek többsége főleg a fogyasztói szempontból nem túl vonzó panellakás, és ha még a vevőnek vagy bérlőnek a felújításra is költenie kell (például a ma már milliós tételnek számító nyílászárócserére), ez nagyon sok családnak megugorhatatlan. A munkaképes korú magyar lakosok 3%-ának van 5 millió forint feletti megtakarítása. Persze lehet hitelt felvenni, de aki kiszorul a piaci alapú lakáspiacról, az nem tartozik a leghitelképesebb személyek közé. A mai kamatok mellett sem opció ez a megoldás. A Cívisház ugyan elmondta, hogy túljelentkezés volt ezekre a pályázatokra, de mivel a lakások nagyjából egyharmadát nem sikerült kiadni, ezért valószínűsítem, hogy a túljelentkezés azokra az ingatlanokra vonatkozott, amelyek jó helyen vannak, alacsonyabb felújítási költséget igényelnek. Ennek ugyan lehetne ár lehúzó hatása a piacra, de így attól tartok, hogy ezek a lakások nem azokhoz kerülnek, akiknek valójában szüksége lenne rájuk, hanem kihasználják a lehetőséget azok is, akik egy kis segítséggel a piaci szegmensben is tudnának boldogulni.
“Igazságos bérlakáspályázatokat Debrecenben!” A rendszer átalakítását kérik az önkormányzattól
Egy ideális helyzetben az önkormányzat aktívan jelen van az ingatlanpiacon, nem elsősorban építéssel, hanem a meglévő állomány kezelésével. Vásároljon lakásokat, hogy azokat aztán visszabérelje, Debrecenben nagy szükség lenne egy lakásügynökségre, ami akár a kis tőkével rendelkezők számára jelentene vonzó alternatívát. Nagyon nagy azoknak a lakásoknak az aránya, amelyeket tulajdonol a város, de nem tudja kiadni, mert annyira rossz állapotban vannak. Ezeket pedig úgy juttathatnánk el a valóban rászorulókhoz, hogy a versengő elemeket kivennénk a rendszerből. Ide tartozik a licitrendszer, vagy az azonos pályázati helyezés esetén az előre fizetés. Ismerünk olyan pályázót, aki három évnyi bérleti díjat fizetett be előre.
Követendő példaként említetted a sajtótájékoztatón a szegedi rendszert.
Van jó és rossz példa is. A Derecskén működő pontrendszer például kifejezetten elitista rendszer, azoknak kedvez, akiket a város szívesen látna a településen. Politikailag ez lehet cél, de akkor el kell ismerni, hogy ez egy verseny, és a magasan kvalifikált, nagy megtakarításokkal, kezelhető gyerekszámmal rendelkező családoknak kedvez.
A szegedi pontrendszer viszont szerintünk egy jó megoldás, mert itt a magasabb pontszámot a rászorultság elve adja. Ez a rendszer felújított lakásokat – tényleges esélyt – kínál arra, hogy abban a városban legyen esélye lakáshoz jutni a nehezebb sorsú, de jövedelemmel rendelkező, bérleti díjakat rendezni tudó családoknak is.
A hangsúly az esélyen van, és ezért tartjuk elfogadhatatlannak a debreceni rendszert, ahol az alacsony jövedelmű, valóban rászoruló családok ilyen feltételek mellett nem tudnak versenyezni a jobb módú pályázókkal.
Debrecenben mi az, amit még a lakhatáson kívül problémának látsz?
Debrecen problémái nagyon hasonlóak, szinte egy tőről fakadnak a kapitalista világ problémáival. A szuburbanizáció, a közlekedés és a lakáspiac problémái mind felfűzhetők a tőkefelhalmozásra és az ezt irányító szabályozói környezetre, vagyis a politika és a nagy gazdasági szervezetek befolyására.
Ha zöld várost, jó közlekedést, egészséges környezetet akarunk, el kell érnünk, hogy a nagyon gazdag, nagyon nagy befolyással rendelkező személyek felelősséget tanúsítsanak a társadalom iránt. Ezt több eszközzel is el lehet érni, mi természetesen csak a demokratikusakban gondolkodunk.
Mi lenne a megoldás a debreceni tömegközlekedés jobbítására?
Kevesebb autó. Naponta 140 ezer gépkocsi dübörög a város útjain, ennek csökkentése nélkül nem lehet hatékony közösségi közlekedést és kerékpáros infrastruktúrát működtetni. Debrecenben (és semmilyen városban) ezek nem férnek el egymás mellett, mert egyszerűen végesek a tereink. A DKV menetrendtartása is azért ilyen nehéz, mert a 140 ezer autó miatt rendszeresek a dugók a városban.
Ha nem lenne ennyire egyszerű autóval közlekedni és parkolni a városban, akkor a szuburbanizáció sem lenne ennyire vonzó, de természeten mellé oda kell tenni, hogy a városban ne egy két élet munkájából megvásárolható ingatlan legyen az átlag. A városnak ki kell vennie a részét abból, hogy az ingatlanpiacon elérhetők legyenek a lakások Debrecenben. Kifejezett célunknak tartjuk azt is, hogy az agglomerációba költözés ne kényszerből történjen.
Hogyan lehetne csökkenteni az autók számát? Jobb tömegközeledéssel?
A tömegközlekedés jobbá, vagy akár ingyenessé tétele önmagában nem vezetett eredményre ott, ahol ezekkel kísérleteztek. Az emberek nem fognak kiszállni az autójukból, amire évente több mint egymilliót költenek. Ezt nem fogjuk ingyenes buszjáratokkal letörni. Az autós közlekedés előnye, hogy komfortosabb, rövidebb eljutási időt biztosít, és könnyen elérhető. Ezt a három tényezőt kell egyszerre megváltoztatni. Azt nem mondhatjuk, hogy a DKV járatai nem komfortosak. Lecserélődött az egész flotta, a kék villamost is egyre ritkábban látni. Az eljutási idővel viszont nagyon nagy a baj, főleg a nem gerincjáratokkal, amelyek félórás, egyórás követési idővel közlekednek. Ki tud úgy tervezni bármilyen utazást? A tömegközlekedési eszközök eljutási ideje addig nem fog csökkenni, amíg ezt a 140 ezer autót kell kerülgetniük a városban. Ami pedig az elérhetőséget és a kifizetődést illeti, én támogatnám, hogy sokkal drágább legyen Debrecenben a parkolás. Székesfehérváron például a belső zónában 1000 forint fölött van a parkolási óradíj. Komolyan fel kellene lépni a vadparkolás ellen – megengedhetetlennek tartom, hogy emberek P+R-nek használják a város zöldfelületeit. Ezek ellen egy joghézag miatt nem tud fellépni a közterület-felügyelet.
Egyelőre ellentétes folyamatokat láthatunk, gondoljunk csak a gyerekeket már szinte a tanterem ajtajáig autóztató szülőkre…
Azért alakult így, mert megtehetik, a város aktívan segíti a szülőket ebben. A belvárosi sétálóövezet szenvedett csorbát, amikor a Kálvin tér mögötti területen megengedték az áthajtást az autósok számára a “Kiss and Ride” sávval. Ezt nem is mindig használják úgy, ahogy kéne. Nézzük meg például a Benedek Elek Általános Iskola előtt 15 éve kialakított kerékpársávot, amit előszeretettel használnak parkolónak. Hiába szóltunk többször érte, nincs erőforrása a városnak ezt megakadályozni. Németországban például részben emiatt (és az egyenlőtlenségek megelőzése miatt) nincs szabad iskolaválasztás.
Megoldást jelentene az iskolabusz?
Debrecenben az iskolabuszt nem tartom indokoltnak, inkább a ritkábban lakott területeken érdemes alkalmazni. Inkább egy használhatóbb, minden igényt kielégítő tömegközlekedési rendszerre van szükségünk. Mellé a kerékpáros infrastruktúra fejlesztése is elengedhetetlen lenne. Tudjon egy család biztonságosan közlekedni kerékpárral mondjuk a Csapókertből a belvárosig.
– N. Nagy Sándor –
