A szegedi Kis Tisza utcában maradtak fenn olyan lakóházak, amelyek a nagy árvíz előtti építészet emlékét mutatják, ott látható a halászbárka emlékműve is.
A Kis Tisza utca 9-es számú ház előtt a jellegzetes faragott hajóorr, a bőgő mutatja az elődök mesterségét. A mintát a régebben a vár mellett álló, Keszeg nevű hajó adta. A szobor az időjárás miatt korábban megsérült, sokáig nem volt látható, de már felújítva került vissza a helyére.
A nagybőgő nyakát mintázó jellegzetes orrdíszükről elnevezett bőgőshajók olyan bárkák voltak, amelyeket egykor a Tiszán használtak. Gabonaszállításra és más célra is alkalmazták a fából épült hajókat, még 1910-ben is úsztak ilyenek a Tiszán. Az orrukon és a farukon lévő kiemelkedő rész azt a célt szolgálta, hogy a vontatáskor ahhoz erősíthessék a kötelet. A bőgőshajók főként tölgyfa deszkákból épültek, mert az évtizedekig ellenállt a víz rongálásának. A hajótípust Szeged, Győr és Baja hajóépítő műhelyei az 1910-es évek végéig gyártották – írja a Tornyai János Múzeum ismertetője.
Szegeden olyan bőgőshajók is voltak, amelyek haltárolóként működtek, a Tiszában, a parthoz közel álltak. Az oldaluk sok helyen előre át volt fúrva, így a folyó vize átfolyt a hajó fenekén, ahol a korábban kifogott halakat tárolták a halászok. Így a zsákmányt nem kellett azonnal eladni vagy elfogyasztani, a halakat élő állapotban sokáig el lehetett tartani a bőgőshajók rekeszeiben. A szegedi vásárlókat a bőgőshajókból folyamatosan el tudták látni friss hallal.
Fotók: Frank Yvette – Szegedi Nap
