A Vadaspark gyűjteményéből a rákosi viperák érkezéséig hiányoztak a méreggel ölő állatok, de a hazai hüllőfaj veszélyessége nem mérhető a legutóbb érkezett állatfajunkéhoz, a gilához, vagy más néven viperagyíkhoz. Bár az igazság kedvéért hozzá kell tenni, hogy az amerikai gyíkfajnak sokkal rosszabb és félelmetesebb a híre, mint amilyen valójában. A látogatóink a trópusi házban figyelhetik meg ezt a békés természetű “szörnyet”, pontosabban annak két egyedét.
A szörny szó az angol nevére, a gila monsterre utal. A Mexikó és az USA nyugati, száraz, félsivatagos területein élő gyíknak valóban rendkívül félelmetes a híre, és bár egy egészséges felnőtt embernek nem tudna halált okozni a mérge, azok elmondása szerint, akik már átélték a harapását, rendkívül fájdalmas biológiai fegyverrel rendelkezik, „mintha forró láva folyna” az áldozat ereiben. Sőt, olyan mendemondák is keringenek róla, hogy már a leheletük is mérgező, ami természetesen nem igaz. Ellenben egyáltalán nem agresszív, lomha mozgású hüllő, elkerüli az ember közelségét, csak akkor lehet veszélyes, ha zaklatják. Sajnos, a rossz híre miatt ezt sokan megteszik, és számos egyedet gyűjtenek be illegálisan eladási célból is.
A gyíkok között csak a viperagyíkok két faja rendelkezik erős méreggel, mindketten Észak- és Közép-Amerikában élnek. Ragadozók, főleg kisemlősökkel, madarakkal, tojással és hüllőkkel táplálkoznak. Rendkívül erős a harapásuk és hosszú, hegyes fogak sora húzódik az állkapcsukban, ezért a mérgüket zsákmányszerzésre nem pazarolják, hanem csak védekezésre használják.
A Vadasparkba érkezett két ritka hüllő a trópusi házban látható, igaz, fel kell készülni, hogy a félénk mérgesgyíkokat szemmel keresni kell, mert a nyugodt zugokat kedvelik.
(Szegedi Vadaspark)
