Szeged, szegedi papucs, kiállítás, népvűvészet, hagyomány, mesterség, kultúra, Dóm Látogatóközpon, Szögi Csaba

Szegeden Szűz Mária is papucsban jár – kiállítás nyílt a Dóm Látogatóközpontban

Gazdaság Helyi hírek Kultúra Ország

Csütörtökön délután nyílt meg a Szegedi Dóm Látogatóközpontban a híres kézműves remeket, a szegedi papucsot bemutató kamaratárlat.

A 20. század első felében emblematikus termékké vált szegedi papucs népszerűségének fenntartását 2017-ben a Szegedi Papucsért Alapítvány karolta fel. A híres lábbeli viselőinek és készítőinek száma megfogyatkozott, de a hagyomány töretlenségét a régi fortélyokat ismerő és megújulásra is kész mesterek biztosítják. Az alapítvány folyamatosan gyűjti a szegedi papucs kifogyhatatlan számú változatát, így dokumentálja annak történetét és őrzi motívumkincsét.

A tárlaton a gazdag gyűjteményből látható szemet gyönyörködtető válogatás, a kísérő fotókon és filmeken pedig az alkotás folyamata ismerhető meg, régi és mai mesterek vallomásai alapján. A kiállítás központi alakja a Dóm szentélye feletti „Szűrös Madonna”, közelről megcsodálható fotóján jól látható a Szűzanya lábát bújtató, piros szegedi papucs, amely ékes bizonyítéka e lábbeli egykori népszerűségének.

A szegedi papucs ötszáz éves története a hódoltság korára vezethető vissza. A könnyű, tetszetős viseletre komoly kereslet volt a Dél-Alföldön, majd a Szabadtéri Játékok indulásával, a hazai turizmus fellendülésével a két háború között kezdődött el a szegedi papucs másodvirágzása.

1922-ben lett önálló a papucsos mesterség, amikor négy jeles szegedi mester – az akkor aktívan dolgozó több mint negyvenből -, Ménösi Lajos, Nagy Mátyás, Ótott János és Tuksa Gyula “készítményeit” az akkori kereskedelmi miniszternek személyesen mutatta be, aki “mélyen megilletődve” az önállósághoz hozzá is járult.

Az önálló műhelyek 1951-ben a papucsos szövetkezet megalakulásával szinte megszűntek.

A varrott, kifordított egylábas papucsok készítésének legendás mestere, Rátkai Sándor 2011-ben 98 éves korában hunyt el.

A szegedi papucsot nem csak egyedisége miatt nevezik páratlannak, hanem azért is, mert egy-egy méret egyazon kaptafán készül, és a taposásával válik jobb-, illetőleg ballábassá. A szegedi papucs késztésének és viselésének élő hagyományát 2018-ban felvették a szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékébe.

A Bárkányi István és Sallay Tibor mesterekről a fotósorozatot Frank Yvette készítette a kamaratárlatra, a bemutatott lábbeliket a Szegedi Papucsért Alapítvány gyűjteményéből Bárkányi Ildikó válogatta. A kiállítást Szögi Csaba, a Szegedi Papucsért Alapítvány elnöke és Kondé Lajos, a Fogadalmi templom plébánosa nyitotta meg.

Fotók: Frank Yvette