Kecskés Zoltán, a FISZEJ SE Debrecen vezetőedzője és lánya, Kecskés Karina súlyemelők méltán ismertek Debrecenben és országosan is. Rengeteg eredmény, cím és több országos csúcstartás is szerepel a nevük mellett. A velük készített interjúnkban bepillantást nyerhettünk a sportág hátterébe, az edző apa és versenyző lánya sikereibe, céljaiba.
Aki nézett már súlyemelő versenyt, tudja, hogy milyen hatalmas súlyokat mozgattok meg egy-egy alkalommal. Milyen technikai háttere van ennek a nehéz sportágnak?
Kecskés Zoltán: A súlyemelés magas kiterjedésű, hosszú gyakorlatokról szól, hiszen a földről egészen a fej fölé kell juttatni a súlyt, ami lehet 150, 200 vagy akár 265 kilogramm is. Ezeket a súlyokat egy átlagember számára nagyon nehéz lenne megmozgatni, a világ egyik legbonyolultabb és legnehezebb mozgásformáját csináljuk. Ez egy súlycsoportos sportág, ahol mindenki megtalálja a sajátját. Az olimpiai súlyemelés két versenyszámában, a szakításban és lökésben is nagyon sok izomcsoport dolgozik egyszerre. Helyes, tiszta technikával kell emelni, és megtámasztani gyakorlat közben a megfelelő súlyt. Egy súlycsoportos sportágban, minél nagyobb a testsúly, annál erősebb a sportoló, és ez igaz más sportágakra is.
Beszélhetünk ideális súlyemelő alkatról?
Kecskés Zoltán: Nem mondanám, hogy van ilyen, mert mindenki ideális lehet, aki negyvenöt és százötven kilogramm között van. Ha genetikailag rendben van, és ehhez megfelelő a magassága és izomzata is. Ezért jó ez a sport, mert szinte mindenki megtalálhatja a saját súlycsoportját. A súlyemelés egy domináns sportág, ez látszik a versenyzők formáján is. Nem kell, hogy mutogassák magukat, vagy hogy pózoljanak, mert olyan légkört teremtenek maguk körül, hogy arra mindenki odafigyel. Nagyon erős aurával rendelkeznek már az edzések közben is, az amatőr sportolók mellett.
A bevitt tápanyag és fehérje mennyiséget számoljátok?
Kecskés Zoltán: Nem különösebben, nekünk a mérleg a legfontosabb, hiszen mint mondtam, súlycsoportos sportág vagyunk. Nem számít, hogy kétezer, vagy háromezer kalóriát eszünk meg, csak az számít, hogy milyen időszakban étkezünk. Alapozáskor több kalóriát viszünk be, egy versenyfelkészülés alatt kevesebbet. Ez napi többszöri étkezést jelent, arányosan elosztva, szénhidrátokkal, fehérjékkel és jó zsírokkal kombinálva. Nagyon fontos a megfelelő mennyiségű táplálékkiegészítő is, az adott időszakokra pontosan beállítva.
Mit lehet, és kell enni?
Kecskés Zoltán: A testsúly mindig kontroll alatt kell, hogy legyen, ezt folyamatosan mérjük, de a tükör is sokat segít. Ehetnek teljes kiőrlésű kenyeret, tésztát, édesburgonyát, rizst, zöldségeket és gyümölcsöket. Nagyon fontosnak tartom a vitaminokban és nyomelemekben dús táplálkozást. Nem hiányozhatnak más kiegészítők sem. A zsírégetők, kreatin, omega-3, aminosavak. Van olyan is, akinek tömegnövelőre van szüksége, hogy bele tudjon hízni a súlycsoportjába. Edzőként pedig figyelnem kell arra, hogy be legyen állítva a megfelelő edzés, pihenés és a regeneráció is. Tudnom kell, hogy mennyit edzett, pihent, és azt is, hogy mikor feküdt le aludni a versenyző.
A folyadékbevitelre mennyire kell figyelniük?
Kecskés Zoltán: Ihatnak annyit, amennyit csak megbírnak, itt sarkos szabályok nincsenek. Nagyon erősnek kell lenniük, és ehhez fontos a megfelelő tápanyag- és folyadékbevitel, akár izotóniás ital formájában is.
Van bármilyen más sportra tilalom?
Kecskés Zoltán: Nincsen ilyen megkötés. Lehet kondizni, úszni, tesizni is az iskolában, a lányom is jár testnevelés órára. A hosszan tartó futás az, ami nem tesz jót a térdnek, mert a combizomzat mindennap nagy terhelést kap, és regenerálódnia kell. Nem szabad, hogy folyamatosan kontrakció érje a már így is megrövidült izmot, mert könnyen térdfájás és gyulladás lehet belőle.
Melyek voltak a legnagyobb súlyok, amiket valaha megmozgattál?
Kecskés Zoltán: Guggolásban elöl 230, hátul 250 kilogramm, a felhúzás 240 kilogramm, szakításom 155 kilogramm, és 190 kilogramm lökésben, és versenyen. Állványból lökés 200 kilogramm, láblökéses nyomás 160 kilogramm. Fekvenyomásban 115 kilogrammot mozgattam meg. Karból nyomás 107 kilogramm volt, ezeket 73 kilogrammos testsúllyal vittem véghez.
Rengeteg díj és elismerés van a hátad mögött. Melyikre vagy a legbüszkébb?
Kecskés Zoltán: Felnőttként versenyezve sok magyar bajnokságon vettem részt. Voltam Európa-bajnokságon, világbajnokságon, országos csúcsokat értem el, de mégis a 96-os olimpiára vagyok a legbüszkébb. Ez számít a legnagyobb és legnézettebb versenynek, ez a csúcsok csúcsa. Magabiztos voltam, hiszen mellettem volt egy remek válogatott edző, Zsuga Imre szövetségi kapitány, akivel sikerült kihozni magamból, amit akartam, és nagyon jól is éreztem magam. Nyugodtan, magabiztosan versenyeztem ötezer ember előtt, és még az M1 is élőben közvetítette Atlantából. Akkor úgy éreztem, hogy kihoztam magamból a maximumot. Ezért a gyerekeknek is mindig azt mondom, hogy ha igazán nagyok akarnak lenni, akkor egy olimpián kell részt venniük. Annak, aki időben, akár már 8-10-éves korában elkezdi, meglesz az esélye rá, hogy eljusson oda.
Hány versenyző van most a csapatban?
Kecskés Zoltán: Körülbelül húsz fő, és majdnem mind fiatal utánpótlás korosztály. Bízom benne, hogy jó sportoló válik majd belőlük. Persze néhányan biztosan szakmát fognak tanulni, és elmennek dolgozni, így a súlyemelő pályafutásnak vége szakad. De ha “csak” amatőrök maradnak, akkor is egy szuper csapat tagjai lesznek. Versenyzői karrierre azoknak lesz inkább esélye, akik főiskolára, vagy egyetemre mennek, mert nekik még marad három-öt évük arra, hogy beérjenek a felnőtt versenyzésbe.
Meddig lehet a csúcson egy súlyemelő? Van egy korhatár, amikor az erő elkezd már csökkeni?
Kecskés Zoltán: Negyvenöt éves kortól már kezd lecsökkeni, de erre nincs konkrét szám vagy szabály.
Erős kínai dominancia uralkodik jelenleg a sportágban. Mi a különbség egy kínai és egy magyar súlyemelő feltételei között?
Kecskés Zoltán: A kínai versenyzők profik, felnőtt versenyzői fizetést kapnak, és nagyon komoly szponzorokkal bírnak. Magyarországon, már csak amatőrök vannak. A kínai gyerekek bentlakásos sportiskolába készülnek, az országban pedig egymillió igazolt versenyző van. Kínának olyan a súlyemelés, mint nekünk az úszás – kiemelt helyet foglal el. Mindenük megvan a sikerhez, és szokták mondani, hogy ahol a pénz, ott van eredmény is.
Nálunk nincsenek megfizetve a versenyzők?
Kecskés Zoltán: Akik fel tudják magukat hozni ifiként, juniorként nemzetközi szintre, ők válogatottak lesznek, és a szövetség kiviszi őket versenyekre. Ösztöndíjat kaphatnak, kapnak, és edzőtáborokba járhatnak. Nagyon nagy jutalom a versenyzőknek, hogy kimehetnek nemzetközi versenyekre, Európa- bajnokságra, világbajnokságra, vagy akár az olimpiára. Amikor megszólítjuk a gyerekeket, a szülőket, akkor elmondjuk a lehetőségeket, és azt is, hogy amit mi gyakorlunk, az egy olimpiai sportág. Mert lehet, hogy más gyerekek is sportolnak valamit, csak lehet, hogy olyat, ami épp nem szerepel az olimpiai sportágak között. Éveken át minden utat a szülők fizetnek, addig, amíg a gyermeke abba nem hagyja.
Mennyivel másabb a lányod sikereit megélni, mint a sajátodat?
Kecskés Zoltán: Teljesen más, és ezt nem is gondoltam volna. Nagyon izgulok, és jobban figyelek a részletekre. Még amikor dolgozom, akkor is csak ezzel foglalkozom, hogy abban a pillanatban mit csinálhat Karina. Vajon evett, aludt, pihent-e rendesen, és nem fáj-e valamije? Percről percre tudnom kell mindent róla, mert aszerint állítom be az edzéseket. Folyamatos fejmunkát igényel, hogy kihozzuk belőle a maximális eredményeket. Ezek a mindennapok részei, és amikor jön a verseny, az egy másik hosszú folyamat. Olyankor figyelnem kell a fogyasztásra, ha pedig nagyon izgul, akkor meg kell nyugtatnom. Családtagról van szó, és ez másfajta izgatottságot jelent számomra, mert nap mint nap velem van, ezért sokkal másabb helyzet. Nehéz saját gyereked edzője lenni. Nem véletlenül lehet csak elvétve olyat látni, hogy az edző és gyereke egy sportágon belül készül a versenyre. Mi mindig úgy indulunk neki, hogy jól fog sikerülni, és ezért meg is teszünk mindent. Persze a helyszínen mindig változhat valami, és igyekszünk alkalmazkodni, koncentráltak maradni. Karina nagyon sokat gondol a versenyekre, és vizualizálja is őket.
Szófogadó lány?
Kecskés Zoltán: Igen, az, de mindenki az, aki ide jár. Nagyon jó csapatunk van.
Karina sikerei közül melyikre vagy a legbüszkébb?
Kecskés Zoltán: Mindegyikre, nem tudok kiemelni egyet sem. Annyira nagyot teljesített tavaly novemberben a felnőtt magyar bajnokságon, hogy nagyon sok olyan csúcs és cím került előtérbe, amit, ha megcsinálunk, akkor azok országos csúcsot, nemzetközi és nemzetközi mesteri szintet jelentenek – erőfeszítésünket siker koronázta. Ezek hatalmas dolgok számunkra. Nagyon büszke vagyok rá!
Miért ajánlod a gyerekeknek a súlyemelést? Hogyan kezdődik egy sportoló kinevelése?
Kecskés Zoltán: Először még nem emelnek, csak saját testsúllyal erősítenek, és csak a technikát gyakoroljuk. Fokozatosan emeljük majd a terhelést, és csak annyival amennyi jólesik nekik. Ezáltal megerősödik az izomzatuk, és meg tudják tartani a súlyukat. Nagyon fontos tisztába tenni, hogy a súlyemelő edzésektől nem maradnak vissza a növekedésben. Ez egy óriási tévhit. Nézzük meg az utolsó három súlycsoportunkat, ahol szinte mindenki száznyolcvan centiméteres magasságtól indul felfelé, pedig ők is alacsony gyerekként kezdték. Minden a genetikától függ. Bárki megtalálhatja a számítását a súlyemelésben. A gyerekek nagyon szeretik, jól érzik magukat, és a sport által egészségesek is maradnak.
Karina, hogyan tudod összeegyeztetni ezt a rengeteg edzést a sulival?
Kecskés Karina: A heti kilenc edzésből három hajnalban van, utána megyek iskolába. Ha dupla edzésem van, akkor délután alszom egy kicsit, és újra lemegyek az edzőterembe. Amikor estefelé végzek a második edzéssel, akkor tudok tanulni.
Nagyon nagy kitartás kell ehhez, hogy mindennap végig csináld.
Kecskés Karina: Fejben kell nagyon összeszedettnek lennem, hogy ezt bírjam. De meg tudom oldani.
Szórakozásra, hobbira marad időd és energiád? Mire használod fel kevéske szabadidődet?
Kecskés Karina: Edzések után, amikor nincs sok tanulnivaló, akkor sétálgatunk a belvárosban, vagy beülünk valahová. Hétvégén pedig a párommal (ai szintén súlyemelő) töltöm a szabadidőmet.
Gyerekként a fitnesz által hamar belecsöppentél a sport világába. Amikor elkezdted a súlyemelést, volt benned bizonyítási vágy apukád felé?
Kecskés Karina: Nem volt ilyen, inkább csak félelem volt bennem. Nálam is megvoltak azok a hiedelmek, hogy a nők elférfiasodnak, ha ebbe a sportágba vágnak bele. Most már tudom, hogy ezek tévhitek voltak. Nem volt bizonyítási vágy bennem, mert az elején még a technikákat akartam megtanulni, és azokat csiszolgatni. A versenyzés egyáltalán nem volt még akkor tervben. Majdnem egy év telt el az edzések kezdete és az első verseny között, de addigra már beleszoktam ebbe az egészbe, és természetes volt az, hogy elinduljak.
Akkor lerombolhatjuk azt a mítoszt, amit a nők többsége hisz, hogy túl izmosak lesznek a súlyemeléstől?
Kecskés Karina: Abszolút. Nagyon sok szép és csinos nő van a sportágban, akik világszinten is eredményesek. Rájuk nézve el sem lehet hinni, hogy ezt a sportágat űzik. Ott van például az olasz lány, Giulia Imperio, akinek a megjelenése, nőiessége önmagáért beszél. Vagy a román világbajnok Loredana Toma, aki bár nagyobb súlycsoportban versenyez, ő is kifejezetten szép lány.
Mekkora súlyokat mozgatsz jelenleg?
Kecskés Karina: A tavalyi évben 55 kilogrammba fogyasztottam, és 71 kilogramm volt az országos csúcsom szakításban, ifjúsági és junior korcsoportban. Löktem 92 kilogrammot, így lett 163 kilogramm az összetettem, így összességében sikerült hat országos csúcsot elérnem.
Honnan, és milyen módszerrel fogyasztottál be 55 kilogrammra?
Kecskés Karina: Alapozó időszakban 57- 57,5 kilogramm körül mozog a testsúlyom. Verseny előtt két-három héttel már elkezdtem tisztábban és kevesebbet enni, és este edzés után csak a kiegészítőket vettem be. De mivel ez nem diéta, hanem fogyasztás, ezért olyan sokáig nem lehet elhúzni. Legyengülhetek, és olyankor nem tudok úgy ezdeni, mint máskor. Ezért inkább az utolsó napokra időzítem ezeket.
Nyilván számolnod kell ilyenkor némi izomvesztéssel is…
Kecskés Karina: Izomból is fog lemenni, mert ez egy hirtelen fogyás, nem hetekig vagy hónapokig tartó diéta. Gyorsan kell leadni azt a néhány kilót, majd visszapótolni, amennyire csak lehetséges, fegyelmezetten és mindenre odafigyelve.
Tervezed, hogy magasabb súlycsoportba lépsz?
Kecskés Karina: Egyelőre nem. Tartom az 55 kilogrammot, mert a verseny előtti fogyasztás nekem még nem megterhelő.
A legtöbb edzőterembe járó hobbisportolót érdekelheti, hogy egy 17 éves, 57 kilós súlyemelő lány mekkora súlyokkal guggol.
Kecskés Karina: Elöl 115 kilogrammal duplán, hátul pedig 140 kilogrammal duplán. (Tehát 2-2 ismétlést végez mindkét esetben – a szerk.)
Milyen céljaid vannak 2023-ra?
Kecskés Karina: A tavalyi év vége nagyon jól sikerült, és idénre is sok tervem van. Több országos csúcsot állítottam fel a nagyobb korosztályokban is, és elértem a legmagasabb minősítési szintet, a nemzetközi mesterit. Ebben az évben is rendeznek felnőtt és junior Európa- és világbajnokságokat, azért dolgozom, hogy ezekre kijuthassak.
– Rontó Judyt, Szilágyi Szabolcs –
