Engedélykötelessé tehető-e a lakás turisztikai célú, ismételt és rövid
távú bérbeadása?
Az Airbnb Ireland ügyben 2019. december 19-én meghozott ítéletében a
Bíróság kimondta, hogy az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv
(2000/31) hatálya alá tartozó „információs társadalommal összefüggő
szolgáltatásnak” kell minősíteni azt a közvetítői szolgáltatást, amelynek a
célja, hogy egy elektronikus platformon keresztül díjazás ellenében
összekapcsolja a potenciális bérlőket a rövid távú elszállásolást kínáló
hivatásos és magánszemély bérbeadókkal. Mindez a gyakorlatban annyit
jelent, hogy a tagállamoknak erősen csökkentett mozgásterük van az
Airbnb és a hozzá hasonló vállalkozások tevékenységének korlátozására.
A mostani ügyek a turisztikai célú, ismételt és rövid távú lakásbérbeadások
piaca egy másik szereplőjének, nevezetesen maguknak a bérbeadóknak a
tevékenységére fókuszálnak. A francia semmitőszék ugyanis azt kérdezi a
Bíróságtól, hogy e tevékenység a belső piaci szolgáltatásokról szóló
irányelv (2006/123/EK) hatálya alá tartozik-e, és mint ilyen a folytatása csak
akkor tehető engedélykötelessé, ha azt valamely közérdekű kényszerítő
indok igazolja, és az engedélyezési rendszer nem korlátozza aránytalanul a szolgáltatásnyújtás szabadságát.
A francia bíróság ezzel kapcsolatban arra is kíváncsi, hogy a bérbeadásra
szánt lakások hiánya elleni küzdelem célkitűzése olyan közérdekű
kényszerítő indoknak minősül-e, amely alátámaszthatja, hogy bizonyos
földrajzi övezetekben (a jelen ügyekben Párizsban) a nemzeti szabályozás
engedélyhez kösse a magánlakások turisztikai célú, ismételt és rövid távú
bérbeadását.
