És igen, a szervezők tizenhetedik alkalommal is kihirdették emblematikus pólójukban, hogy :’nemvagyunknormálisak, tudjátok néha akadnak nehézségek. De ilyenkor kizökkenünk és pár másodpercre normálisak vagyunk, mert velünk vagytok és itt vagytok. De ez csak egy pillanat, mert amúúúúgy….nem vagyunk normálisak.’
Magam részéről a helyszínek közül Nagyharsányra sikerült megérkeznem egy kalandos utazást követően. Az első benyomások teljességgel pozitívak voltak, nem kopott meg ez az egész, nem a nosztalgia az, amely ezt élteti, jó volt tavaly, de az idei programok sokasága, minősége miatt most is célszerű minél hamarabb felvenni a tempót, hogy lehetőség szerint több helyszínre is eljuthassak. Az első nap a Katlanbusz még nem közlekedett, ezért döntöttem úgy, hogy felmérve a terepet, maradok Nagyharsányban. Valószínű jól tettem, hogy a Narancsligetben kötöttem ki végül, a Romano Drom miatt kimondotta jó döntés volt. Akik számára nem ismerős a név, „Cigányok Útja” azok számára a legfontosabb tudnivaló, hogy ősi oláh cigány nyelven, de modern felhangokkal zenélnek. Fúziós zene, vagyis évszázados zenei hagyomány kombinálva pl. a katalán rumbával, arab és balkáni pop ritmusokkal. Csemege. A Romungro Gipsy Band, amely őket követte kezdetben a jól ismert autentikus beás és lovári cigány népzenén belül mozogtak, de saját stílusviláguk ezt, az autentikus cigányzenét új köntösbe illesztette.
Érdemes volt átkocogni a Nagyharsányi Fidelio terembe
20.00 órára azoknak, akiknek ekkorra már sikerült jegyet szerezni. (A jegy hozzájutás külön kaland, izgalom, arról majd később pár gondolat). Itt ugyanis a Forte Társulat* Bodosi György, az időt marasztalta. (Az idő marasztalása). Az előadás a Forte Társulat rendhagyó Kultháló VEB2023 projektjének végeredményeként született meg a Balaton-felvidéki Pécselyen, ahol Horváth Csaba és Földeáki Nóra több mint egy éven át kutatta dr. Józsa Tivadar, írói nevén Bodosi György szellemi hagyatékát.
Poeta doctus
A falu és a szomszédos települések körorvosaként hosszú évtizedekig szolgált polihisztor szerzői munkássága nemcsak a saját közegében, de szélesebb irodalmi körökben is rejtve maradt, úgy, hogy indulását a hatvanas években Illyés Gyula és Weöres Sándor (is) támogatta. Miközben élte a körorvosok mindennapjait figyelt, a falusi ember karakterét, sorsát, életformáját és problémáit, a természeti jelenségeket, állatokat, növényeket, na meg, az idők változását és az univerzum tanításait. Ebből születtek versek, esszék, drámák, tájregények, de írt szociográfiát, betegnaplót, publicisztikát, riportot, úti jegyzetet, családtörténetet is. Szenvedélyesen gyűjtötte a környék régészeti leleteit, amelyekből kisebb múzeumot rendezett be. A Forte társulat tagjai ennek a hatalmas életműnek a nyomába eredtek. A darab egy alkotófolyamatnak a megkoronázása. Életképek, történetek, karakterek egy falu életéből. A zenét mindehez Dresch Mihály tette hozzá, a fényekért Payer Ferenc felelt.
– Sz.B. –
Fotók: Ördögkatlan Fesztivál Facebook-oldala
