119 éves lenne ma a fájdalmasan fiatalon, mindössze 32 évesen elhunyt költőnk, József Attila. 1964 óta a hányattatott sorsú Baumgarten- és posztumusz Kossuth-díjas művész születésnapján ünnepljük a költészet napját.
E jeles alkalom aprópójából kíváncsiak voltunk, mi sül ki abból, ha megkérjük a Chat GPT-t, hogy dobjon össze egy verset a jelenkori Debrecen egyik, ha nem a legismertebb, ikonikus alakjáról, mindannyiunk Kósa Lajosáról.
Ez sikeredett:
Kósa Lajos, öreg hős, derűs tekintet, Szava oly bölcs, mint a történelem hajnali fátyla, Városaik végtelen utcáin át jár, Ahol múlt és jelen összeolvad, mint a szív dobogása.
Hangja mély, mint az örök folyó dübörgése, Mely átszeli az idők homályát és hozza a békét. Árnyékai szélesek, mint a történelmi dombok hátai, Gondolatai pedig szárnyalnak, mint a madarak a szabadság égén.
Kósa Lajos, tiszteletet érdemel, mint a vezér, Aki vezet és irányt mutat az úton át. Szava követhetetlen, mint a csillagok vonulása, De a szívben mindig ott dobog, mint a városoknak lángja.
Sertéstelep, csengeri örökösnő és böfögés egyelőre nem szerepel a költeményben, de azért le a kalappal a “szerző” előtt.
