Mesébe illő papucsok, gyerektáncosok és gyerekfoglalkozások mellett papucsvásár is várta az érdeklődőket szombaton a Szent-Györgyi Albert Agórában, ahol újra megrendezték a szegedi papucs napját.
Az immár negyedszer jelentkező programon idén a gyerekeké és a meséké volt a főszerep. Az ebből az alkalomból nyílt kiállítás pedig a szegedi papucsok mesés világába kalauzolja a látogatókat: a Dabasi Trafik Kör a szegedi papucsok mesei motívumvilágából indult ki egyedi installációjánál, benne Attalai Zita újraalkotott papucscsodáival. A kiállításon láthatók voltak a ma alkotó papucsos mesterek, papucshímzők munkái is.
A megnyitón fellépett a Szeged Táncegyüttes gyerekcsoportja, Gombos András vezetésével. Orbán Hedvig, a Szent-Györgyi Albert Agóra igazgatója hangsúlyozta, ahogyan a kiállítás megszervezésében, úgy a Szegedi Papucsért Alapítvány létrejöttében és a papucs hungarikummá nyilvánításában Szögi Csabának van a legtöbb szerepe.
Az eseményen papucsmese pályázatot is meghirdettek, a Kövér Béla Bábszínház a 4-6. osztályosoktól 2-4, míg a 7-8. évfolyamosoktól 4-6 oldalnyi terjedelmű mesét vár, ezeknek a szegedi papucsról kell szólniuk. A részleteket a színház felületein teszik közzé, pályázni szeptember 30-ig lehet.
Szombaton volt papucsvásár is, melyre magyarországi és vajdasági papucsos mesterek érkeztek, vásárolni is rendelni is lehetett tőlük. Délután a Szegedi Papucshímző Kör tagjai tartottak kézműves-foglalkozást, lehet velük – egyebek között – papucsfejre motívumot tervezni. Ez különösen a gyermekeknek tetszett, sokan ki is élték rajzolási vágyukat.
A szegedi papucs ötszáz éves története a hódoltság korára vezethető vissza. A könnyű, tetszetős viseletre komoly kereslet volt a Dél-Alföldön, majd a Szabadtéri Játékok indulásával, a hazai turizmus fellendülésével a két világháború között indult el a szegedi papucs másodvirágzása.
1922-ben lett önálló a papucsos mesterség, amikor négy jeles szegedi mester – az akkor aktívan dolgozó több mint negyvenből – Ménösi Lajos, Nagy Mátyás, Ótott János, Tuksa Gyula „készítményeit” személyesen mutatta be az akkori kereskedelmi miniszternek, aki „mélyen megilletődve” az önállósághoz hozzá is járult.
Az önálló műhelyek 1951-ben a papucsos szövetkezet megalakulásával szinte teljesen megszűntek. A varrott, kifordított egylábas papucsok készítésének legendás mestere, Rátkai Sándor 2011-ben 98 éves korában hunyt el.
Kevesen tudják, hogy a szegedi papucsot nemcsak egyedisége miatt nevezik páratlannak, hanem azért is, mert egy-egy méret egyazon kaptafán készül, és a taposásával válik jobb-, illetőleg ballábassá.
A szegedi papucsot 2018-ban felvették a szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékébe.
