A Hajdúböszörményi Járásbíróság 2017. december 15-én hozott ítéletében bűnösnek
mondta ki két rendbeli csalás bűntettében T. A. S. vádlottat, ezért őt halmazati büntetésül
500 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. Egy napi tétel összegét 2.500 forintban állapította meg a bíróság, így a vádlottnak összesen 1 millió 250 ezer forintot kell megfizetnie.
Az elsőfokú bíróság tényállása szerint T. A. vádlott a vádbeli időszakban az Országos
Polgárőr Szövetség elnökhelyettese és a Hajdú-Bihar Megyei Polgárőr Szövetség elnöke volt.
Az Országos Polgárőr Szövetség nyílt közbeszerzési eljárást folytatott le 2016. év első
negyedévében láthatósági mellények beszerzése tárgyában, melyre a V. Kft. 2016.
februárjában pályázatot nyújtott be. A vádlott előtte, 2016. januárjában felvette a
kapcsolatot a hajdúböszörményi cég vezetőjével, akivel megállapodott abban, hogy a
láthatósági mellényeket kész állapotban a kft-jétől fogja megvásárolni.
2016. február közepén az ajánlatok nyilvános felbontása során egyértelművé vált, hogy a
közbeszerzési eljárás során a legkedvezőbb ajánlatot a V. Kft. tette.
T. A. S. – tudva azt, hogy a láthatósági mellények legyártását a V. Kft nyeri meg, melyet a
böszörményi cég bevonásával fog teljesíteni – 2016. április 29-én 7 óra körüli időben
személyesen felkereste a böszörményi cég vezetőjét (az egyik sértettet) az irodájában, ahol
tőle 2 millió forintot kért azzal, hogy azt az „Öregnek” (az OPSZ elnökének) kellene
felküldeni, a pénz kérésének a célját azonban nem jelölte meg. A sértett mondta a
vádlottnak, hogy ezt a másik sértettel kellene rendeznie, hiszen ő áll kapcsolatban az OPSZ-
szel, a pályázatot ő nyerte meg.
Ekkor a sértett – T. A. S. jelenlétében – megpróbálta felhívni a másik cég vezetőjét, de ez
nem sikerült, mert a V.Kft. vezetője külföldön tartózkodott. A sértett ekkor sms-ben
tájékoztatta őt a pénz kéréséről. Távozásakor a vádlott azt mondta, hogy hozzávetőlegesen
10 nap múlva vinné a pénzt Budapestre, addig egyeztesse ezt a másik sértettel, és ha
rendben van, szóljon neki telefonon.
A V.Kft. cégvezetője hazaérkezését követően, május első napjaiban a sértettek telefonon
megbeszélték, hogy a böszörményi cég vezetője átadja a kettőjük nevében a 2 millió
forintot a vádlottnak, de a V.Kft. vezetője a rá eső 1 millió forint átadását ahhoz kötötte,
hogy előtte a kérést ellenőrzi az OPSZ elnökénél. A böszörményi cég vezetője a 2 millió
forintot 2016. május hónap első napjaiban – pontosabban meg nem határozható időben a
cég irodájában átadta a vádlottnak, egyúttal jelezte, hogy a pénz átadásáról a másik sértett
is tud, de ő sem érti miért van erre szükség, ezért biztosan meg fogja kérdezni erről az
OPSZ elnökét.
A közbeszerzési keretszerződés aláírására 2016. május 23. napján került sor.
A V.Kft. vezetője 2016. szeptember- 6-án adta át az 1 millió forintot a böszörményi cég
vezetőjének.
A V.Kft. képviselője többszöri próbálkozás után 2016. november 21. napján találkozott az
OPSZ elnökével, kérdezte, hogy a vádlott által kért pénzt megkapta-e, melynek során
kiderült, hogy a férfi semmilyen célra nem kért és nem kapott pénzt.
Még aznap, a találkozót követően a V.Kft. vezetője felhívta a másik sértettet, elmondta neki,
hogy az OPSZ elnöke nem kért és nem is kapott pénzt, valamint jelezte, hogy az elnök
feljelentést fog tenni az ügyben. Erről még ugyanezen a napon a böszörményi cég
képviselője telefonon tájékoztatta a vádlottat, majd személyesen is beszélt vele erről.
2016. november 22-én 8 óra 30 perc körüli időben T. A. S. megjelent a hajdúböszörményi
cég irodájában és a magával vitt zöld nylontasakba tett 2 millió forintot átadta a sértettnek
azzal, hogy „visszahoztam a kölcsönt, amit akkor kértem.” A sértett korábban nem adott
kölcsönt a vádlottnak. A nylontasakban lévő pénzt számolatlanul betette az irodában lévő
szekrény alsó kihúzható fiókjába, amit be is zárt. A 2 millió forintot a nyomozó hatóság
2016. november 23-án a kft. irodájában lefoglalta.
A bíróság megállapította, hogy a vádlott fenti magatartásával tévedésbe ejtette a
sértetteket, ezzel számukra 1-1 millió forint kárt okozott, mely kár a pénzösszeg nyomozó
hatóság általi lefoglalásával és kiadásával megtérült.
Az elsőfokú bíróság a vádlott tagadásával szemben a sértettek tanúvallomásait fogadta el a
bíróság, melyeket közvetett bizonyítékok is alátámasztottak. A büntetés kiszabásakor
enyhítő körülményként értékelte a vádlott büntetlen előéletét, az időmúlást, valamint azt is,
hogy a sértetteknek okozott kár megtérült.
Az elsőfokú ítélet nem lett jogerős, mert az ügyész súlyosításért – felfüggesztett
szabadságvesztés kiszabásáért -, míg a vádlott és védője felmentésért jelentett be
fellebbezést.
